"Az a nemzet, amelyik emlékeit veszni hagyja, az a saját
sírelmékét készíti és az vesztesége az egész emberiségnek."
(Ipolyi Arnold)

A HAGYOMÁNY SZOLGÁLATÁBAN

Az újkígyósi "Ipolyi Arnold Népfõiskola" Kulturális Egyesület tevékenysége

Újkígyós mintegy hatezer lelket számláló nagyközség Békés megyében. Szlovák és román nemzetiségi közegben az egyetlen hagyományosan magyar település a vidéken. Népe a XIX. század elején települt ide, a békési tájra a szegedi kirajzások legészakibb csoportjaként. Magával hozta a "szögedi nemzet" régies, õzõ beszédét, középkorias mentalitását, gondolkodását és a katolikus hitet. Néprajzi sajátosságait hosszú ideig megõrizte, mivel egészen századunk 40-es éveiig házassági kapcsolataiban szigorú endogámia érvényesült. A községen kívüli párválasztásban, csak a szintén szegedi kirajzásból származó közeli, de már Csanád vármegyéhez tartozó Csanádapáca jöhetett szóba.
A falu népi kultúrája a legkiválóbb kutatókat vonzotta Újkígyósra. Gyûjtött itt a múlt században Kálmány Lajos, minden valószínûség szerint megfordult Ipolyi Arnold is. Századunk közepén pedig hosszú évekig tartó és jórészt publikált kutatómunkát végzett Bálint Sándor. A teljesség igénye nélkül meg kell még említenünk Györgyösy Rudolf, Lócskay József, Implom József és Krupa András nevét is.
Újkígyóson egészen 1950-ig igen jelentõs egyesületi élet folyt. Az 1860-as években a keleti magyarokat, elsõsorban a moldvai csángókat támogató Szent László Társulat helyi csoportja mûködött a római katolikus plébános Léhner Mihály szervezésében. A két világháború közötti idõben a KALOT és a KALÁSZ igen nagy létszámmal és nagy szervezõerõvel tevékenykedett a községben, egészen a két szervezet erõszakos fölszámolásáig.
A négy évtizedes kényszerszünet után, egy, a hagyományokat, nemzeti értékeket középpontba állító egyesület megszervezése már az 1989-ben fölmerült. Újkígyósra és a környékbeli városokba, Békéscsabára és Gyulára került néhány olyan fiatal értelmiségi, akik az egyetemi, fõiskolai évek alatt kapcsolatba kerültek félig meddig illegálisan mûködõ szabadmûvelõdési szervezetekkel, népfõiskolákkal. Már ebben az idõben jól látszott, hogy a Hazafias Népfront keretein belül mûködõ TIT szervezeti formája nem alkalmas az elképzelések megvalósításához.
1990 után megnyílt a lehetõsége annak, hogy önálló egyesület jöjjön létre. 1991 nyarán tartotta alakuló ülését az a csoport, amelyik egy esztendõvel késõbb "Ipolyi Arnold Népfõiskola" Kulturális Egyesületként kezdte meg tevékenységét. Névadóul a széles mûveltségû, mûvészettörténettel és néprajzzal is foglakozó váradi püspököt választották, kinek jelen írásunkhoz is mottóul választott gondolata az egyesület alapprogramját is meghatározza. A névválasztásban szerepet játszott az is, hogy egyházilag Újkígyós a legutóbbi idõkig a Nagyváradi Egyházmegyéhez tartozott. Az egyesület alapszabályában célként a hagyományos paraszti mûveltség kutatása és bemutatása, pedagógiai adoptációja, valamint az elmúlt évtizedek alatt a közoktatásból kiszorult, az egészséges nemzettudat fejlõdéséhez elengedhetetlen magyarságtudomány, ezen belül a történelem, régészet, mûvészettörténet néprajz és honismeret is helyet kapott.
Mindezek megvalósítására a következõ szervezési formák között történt kísérlet:
1. Havi rendszerességû elõadássorozat mûködtetése.
2. Idõszaki kiállítások rendezése.
3. Kiadványok gondozása és terjesztése.
4. Népfõiskolai hétvégék, tanácskozások, táborok szervezése.
] ] ]
1.
Az Ipolyi Arnold Népfõiskola Magyarságismereti Sorozata

Az 1993 szeptembere óta havi rendszerességgel mûködõ sorozatban a programok szervezõi a magyar mûveltség alappilléreit kívánják bemutatni az érdeklõdõknek. Az elõadások nyilvánosak, de sikerült kialakítani egy többé-kevésbé állandó közönséget is, mintegy 40-50 fõs hallgatóságot, amely újkígyós tágabb környezetébõl verbuválódik. Mivel a sorozatban eddig több mint 50 elõadó mutatkozott be, itt mindnyájuk név szerinti említésére nincs lehetõség. A szervezõk arra törekszenek, hogy különbözõ kutatási irányzatok, a megközelítési szempontok sokfélesége jellemezze a programsorozatot. A teljesség igénye nélkül tartott itt elõadást Bakay Kornél régész, Borbély Jolán néprajzkutató, Gilyén Nándor építészmérnök - néprajzkutató, Kunkovács László fotómûvész, Molnár V. József néprajzkutató, Pap Gábor mûvészettörténész, valamint Tempfli József katolikus és Tõkés László református püspök.

2.
Az Ipolyi Arnold Népfõiskola idõszaki kiállításai

Az Ipolyi Arnold Népfõiskola elsõ jelentõs programja 1992 május 30-án Lükõ Gábor Sárkányok között c. kiállításának a megnyitója volt. Lükõ Gábor a vidék jó ismerõje, 1956-ig a Gyulai Múzeum igazgatója volt. Különös hangulatot adott az egyesületindulásnak az idõs tudós jelenlétében megtartott megnyitó, amelyen Marosi Júlia népdalénekes is szerepelt.
1994 április 9-én nyílt meg, a népfõiskola székházának avatása alkalmából három fiatal debreceni mûvész, Ötvös Tünde keramikus, Petneházy László és Kaszás Ákos nemezkészítõ kiállítása. A megnyitóbeszédet mondott Banner Zoltán mûvészettörténész, közremûködött Ferencz Éva népdalénekes.
Ugyancsak 1994-ben volt megtekinthetõ az a viselettörténeti kiállítás, melynek anyagát Harangozó Imre magángyûjteményébõl válogatták a rendezõk. Az október 29-én megnyílt tárlatot Dr. Grín Igor Megyei Múzeumigazgató nyitotta meg, két fiatal népzenész, Szokolay Balázs és Fábri Géza közremûködésével.
1995 júniusában Vidák István és Nagy Mari iparmûvészek valamit a debreceni Kézmûves Udvarház és Szakiskola diákjai kamara-kiállítással mutatkoztak be Újkígyóson. A megnyitón közremûködõ Nyíl zenekarban Vidák István zenészként is szerepelt.
Ez év októberében egy több napos népfõiskola rendezvénysorozat kísérõprogramjaként tekinthették meg a látogatók Forrai Sándor A magyar rovásírás története c. kiállítását. Sebestyén László megnyitóbeszédét követõen Rozs Ildikó operaénekes elõadásában szólaltak meg részletek a középkori magyar egyházi zeneirodalomból.
A honfoglalás 1100-dik évfordulója elõtt két kiállítással is tisztelgett az Ipolyi Arnold Népfõiskola. Párhuzamosan volt látható Kunkovács László Pásztoremberek és Harangozó Imre Hagyományõrzõk c. kiállítása.

3.
Kiadványok

Az Ipolyi Arnold Népfõiskola olyan kiadványok gondozását vállalta föl amelyek egyrészt tartalmilag kapcsolódnak a programjaihoz, mintegy segédanyagként kiegészítve azokat, másrészt pedig olyan szerzõk munkáit jelenteti meg akik aktívan részt vesznek az egyesület munkájában.
Lehetõség szerint évi rendszerességgel jelentkezik kiadványaival. Az eddig megjelent munkák a következõk:
- Harangozó Imre: "Anyám, anyám szép Szûz Márjám…" Régi imádságok a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából. Lükõ Gábor elõszavával. … old. 1992
- Zsótér József: A falu közepe Kisgazdavilág Újkígyóson. … old. 1993
- Kovács Ferenc: Aradvégi mondák szerk.: Sarusi Mihály … old. 1994
- Harangozó Imre: Adalékok a népi mûveltség vizsgálatához … old. 199
- Kovács Ferenc: "A sánta kutya lábán forgó palota…" Arad megyei népmesék. szerk.: Sarusi Mihály … old. 1996
- Harangozó Imre: "Krisztusz háze arangyosz…" Archaikus imádságok ráolvasások és kántálók a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából Erdélyi Zsuzsanna elõszavával. … old. 1998

4.
Népfõiskolai hétvégék, tanácskozások, táborok

Ez a forma felel meg a leginkább a népfõiskoláról kialakított hagyományos képnek. Az Ipolyi Arnold Népfõiskola eddig 12 ilyen rendezvényt bonyolított le. Gyakran más szervezetekkel közösen rendeznek egy-egy nagyobb lélegzetvételû programsorozatot. Így hirdettek meg közös alkalmat az Örökség Népfõiskolával, a Lakatos Demeter Egyesülettel, és a szamosújvári Téka Alapítvánnyal is.
Az összes programsorozat részletes ismertetésére itt most nem nyílik lehetõség, ezért csak szúrópróbaszerûen mutatatunk be egy-egy rendezvényt.
1992 október 22-e és 25-e között volt az elsõ, országos érdeklõdésre is számot tartó rendezvény, amely a kiírás szerint a moldvai magyarság hagyományos mûveltségével, népdalaival, népzenéjével, táncaival kívánta megismertetni a mintegy 130 résztvevõt. A 25 Moldvából érkezett csángó-magyar vendég mellett a téma legkiválóbb kutatói, köztük Domokos Mária, Erdélyi Zsuzsanna és Lükõ Gábor is tartott itt elõadást.
1994 júniusában a kiváló néprajzos házaspár Makoldiné Papp Gizella és Makoldi Sándor vezetésével került sor arra az Újkígyós népi építészetét dokumentáló gyûjtõtáborra melynek gazdag eredménye máig kiadásra vár.
Még ebben az esztendõben volt az a konferencia, amely megmozgatta a moldvai magyarok ügyét szívén viselõ közvélemény közvélemény jó részét. A programot a Lakatos Demeter Egyesület szervezte. A több mint 30 elõadót Halász Péter az egyesület titkára kérte fel. Újkígyósra, az Ipolyi Arnold Népfõiskolára gyûlt a keletre szakadt magyarokkal foglalkozó szakemberek és érdeklõdõk java része. Néprajzos, szociológus, történész és genetikus vitatkozott, érvelt itt három napon át, keresve a moldvai magyarok megmaradásának lehetõségét. Különös kegyelem talán, hogy a programtól függetlenül október 30-án Újkígyósra látogatott Angelo Acerbi pápai nuncius, aki anyanyelvén, olaszul hallgathatta meg a szomorú moldvai valóság tényeit.
1996-ban az egyesület magára vállalta a millecentenáriumi programsorozat megszervezésének jelentõs részét. E sorozat keretén belül került sor július 9-e és 14-e között a Séta a bölcsõhely körül címet viselõ rendezvényre. Meghívott vendégként szerepelt itt 14 juhászember is, aki a mai napig õrzi ennek az õsi mesterségnek szakmai, viselet és tartásbéli örökségét. Az elõadók között szerepelt orientalista, néprajzos, zenekutató és elõadómûvész egyaránt.
Balázs Bécsi Attila tanár vezette azt a táncegyüttest, amely az Észak-mezõség hagyományos táncéletébe nyújtott bepillantást az adatközlõk hitelességével bemutatva a táncokat. 1995 õszén köttetett az az ismeretség Válaszúton, Kallós Zoltán frissen visszakapott kúriájában, amely az Ipolyi Arnold Népfõiskola számára máig a leggyümölcsözõbb kapcsolat alapját teremtette meg. A szamosújvári Téka Alapítvány munkája az egész Kárpát-medence magyarsága számára modellértékû lehet. Eredeti közegben, kemény munkával és töretlen jókedvvel sajátítják el a szamosújvári fiatalok azt a hagyományt, amelyet a természetes faluközösségek tagjai a levegõvel s a puszta léttel tesznek magukévá. Ez a természetesség adja viselkedésük és táncaik hitelét és szépségét.
1997-ben az egyesület történetében elõször léptük át a jelenlegi magyar határt.
A tábor helyszíne egy Beszterce megyei kis falu Tacs. A négyszáz léleknél alig nagyobb település rendkívüli feladatra vállalkozott, elszállásolt és ellátott egy héten keresztül több mint száz vendéget. Vajda Dániel tiszteletes úr és felesége összefogva a falu népét bevonta õket a népfõiskola programjába is. Bizonyos, hogy minden résztvevõ hálás szívvel gondol tacsi vendéglátójára és jó érzéssel az ott töltött napokra. Ha csupán annyi haszna volt ennek a néhány napnak, hogy vendéglátóink, akik a szórványmagyarság keserû mindennapi terheit viselik vállukon, fölismerték azt, hogy pusztulófélben lévõ hagyományaikkal, kézmûves kultúrájukkal milyen értéket õriztek meg a XXI. század magyarsága számára úgy elértük célunkat. Bízhatunk benne, hogy a ládák mélyérõl elõkerült egy-egy szép viseleti darab, párta, csizma nem a tûzben, vagy a kereskedõk kezében végzi földi pályafutását. Talán a tacsi fiatalok, akik már áttértek a destruktív amerikai tömegkultúra fogyasztására megéreztek valamit abból, hogy érték az a tánc, az a mozdulat melyet nagyszüleiktõl vehetnének át!
1998-ban, Szamosújvár adott otthont honismereti táborunknak. A Tékás fiatalok vendégszeretete, áldozatkészsége példamutató volt. Közös kirándulásokkal, táncházakkal, néprajzi gyûjtéssel teltek a napok. Külön élmény volt a résztvevõk számára, hogy eredetiben hallgathattak olyan zenészeket, énekeseket, akiket eddig csak archív felvételeken volt alkalmuk meghallgatni. Énekelt a tábor résztvevõinek a feketelaki Balla Ferencné Káplár Szász Etelka és a széki Székely Ferenc is. A mezõszombattelki és a buzai zenekar csodálatos muzsikájában és a rosiai kocsma kiváló alkalmi táncosaiban is gyönyörködhettek a jelenlévõk. Bízhatunk benne, hogy a szamosújváriakkal fönntartott kapcsolat a jövõben is közös programok megvalósítását teszi lehetõvé!

Összegzés
Az Ipolyi Arnold Népfõiskola itt vázolt eddigi tevékenysége értékteremtésre és értékõrzésre koncentrál. Az egyesület tagjai fölismerték azt az alapigazságot, amelyet már több mint száz esztendeje Ipolyi Arnold is megfogalmazott s melyet jelen írásunk mottójául választottunk. A népfõiskola megalakulása óta forráshiánnyal küzd. Nincs megoldva a katolikus egyház tulajdonában lévõ székházunk fönntartása. A helyi önkormányzat nagyon nem ismerte még föl e tevékenység valós értékét. Az elmúlt években a pályázati lehetõségek is beszûkültek. Arra azért jó volt az elmúlt jónéhány szûk esztendõ, hogy túlélési tecnikák alakuljanak ki, mûködõképessé váljanak önfönntartó közösségek és programok. Talán a közelmúltban megalakult kormány nagyobb teret enged az önszervezõdõ, a nemzeti értékeket a figyelem horizontjában tartó civil szervezetek számára s megteremti az életképesnek bizonyult egyesületek stabil finanszírozási rendszerét.
Addig is az "Ipolyi Arnold Népfõiskola" Kulturális gyesület teszi azt, amit tenni képes. Ismeretet adni, erkölcsre, hitre, magyarságtudatra nevelni az embereket, azt a kis csoportot, amely összegyûlt boldogemlékû Ipolyi Arnold püspök szellem köré. Remélve azt, hogy gyermekeink és unokáink is együtt mondhatják Kölcseyvel:
"Büszke magyar vagyok én,
Keleten nõtt törzsöke fámnak…"

Kelt: Újkígyóson, 1998 augusztus 11-én.